A magyarországi roma közösségek helyzetét a szegénység, a közel két évtizedesmunkapiaci kirekesztés és a fokozódó térbeli és közoktatási szegregáció jellemzi. Aromákkal kapcsolatos kormányzati cselekvés tehát mindenekelőtt társadalompolitikafeladat és nagyban függ az éppen hivatalban lévő kormány gazdasági és elosztásielveitől és persze tényleges lehetőségeitől. Vannak azonban a roma társadalomléthelyzetének olyan speciális jellegzetességei, amelyek nem teszik teljesen üresséa „romapolitika” kifejezést. A szegregáció alapvetően tünete a magyarországi közoktatásnagyfokú egyenlőtlenségeinek, de azért a roma diákok helyzete mégiscsakegyedi, mivel arányuk az adott iskola piaci pozíciójának legfontosabb ismérve. Atartós munkanélküliség sem csupán roma probléma, de az állásra jelentkező romáknakmeg kell küzdeniük a diszkriminációval is. De a gyűlölet célkeresztjébenis kifejezetten a romák állnak: ebből a szempontból 2007 vízválasztó volt. Immárnemcsak uszító honlapok szítják az indulatokat, de megalakult egy nyilas szimbólumokathasználó paramilitáris szervezet, amely ősszel elkezdte megfélemlítő akcióita romák lakta településeken. Néhány elítélő nyilatkozaton kívül a kormánynak egyelőresejtelme sincs arról, hogyan reagáljon erre a fejleményre, a parlamenti ellenzékés a hozzá közelálló sajtó pedig távlatos és felelős magatartás helyett igyekezettpolitikai tőkét kovácsolni a gárda megalakulásából.
A romák helyzetének javítása távlatos politikai gondolkodást, több cikluson átívelő stratégia kidolgozását és politikai konszenzust tenne szükségessé. Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány évek óta figyelemmel kíséri a magyarországi romák helyzetét és a romákat (is) érintő politikai fejleményeket. A 2006-os év nemcsak a megszorító intézkedések miatt volt nehezebb, mint a megelőző időszak.
2000, 2002, 2003 után negyedszer adunk át az érdeklődőknek a magyarországi cigányság adott évi helyzetéről szóló Jelentést. Úgy tűnik, hogy 2004-ben, választási ciklus közepén, a pártpolitikai játszmák számára is érdektelen az állami cigánypolitika. Sem nagyobb viharok, sem nagyobb eredmények nem születtek.
2000, 2002, 2003 után negyedszer adunk át az érdeklődőknek a magyarországi cigányság adott évi helyzetéről szóló Jelentést. Úgy tűnik, hogy 2004-ben, választási ciklus közepén, a pártpolitikai játszmák számára is érdektelen az állami cigánypolitika. Sem nagyobb viharok, sem nagyobb eredmények nem születtek.
A 2002-es választások után hivatalba lépett szocialista-liberális kormány nemcsak a szegénységet enyhítő jóléti fordulatot és határozott diszkriminációellenes politikát ígért, hanem egy olyan társadalompolitika megalapozását is, amely az 500-600 ezres magyarországi romaközösség helyzetét érdemben javítja.
2002 a várakozások és a változások éve a magyarországi romák életében is. Amikor az olvasó kezébe veszi ezt a kötetet, már sok mindent tud arról, hogy a várakozások után az ígéretekből és a változásokból mi lett. A Cigánynak lenni Magyarországon - Jelentés 2002 arról kíván számot adni, hogy a rendszerváltás után 12 évvel, a negyedik szabad választás évében a roma társadalom milyen állapotban volt.
Kállai Ernő és Törzsök Erika: Cigánynak lenni Magyarországon. Jelentés 2000.
Az elmúlt évtizedben meghatározó jelentõségü változások mentek végbe Magyarországon mind a többség, mind a roma kisebbség életében és egymás közti viszonyában. Ezek a változások új konfliktusokat, új feltételeket teremtettek minden szereplő, a többség és a kisebbség, valamint a kormány számára egyaránt.
