Jakab Attila: Vergődésben - A magyar kisebbségek „történelmi” egyházai az átalakuló Európában
A monográfia történeti perspektívába ágyazva, időrendi szakaszolásban vázolja és elemzi a vajdasági, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki (elsősorban a katolikus és református, jóval szerényebben az evangélikus és unitárius) magyar egyházak eltérő és sokszor kényszerű változásoknak kitett XX. századi társadalmi szerepvállalásait. Fő irányvonala a magyar identitásmegőrző és közösségépítő szerep vizsgálata, mind az intézmény, mind pedig az egyéni kezdeményezések szintjén. Ebben a megközelítésben a nemzetközi hatalmi és döntéshozói központtal rendelkező katolikus, illetve a helyileg szervezett protestáns egyházak kiváló összehasonlítási alapot szolgáltatnak a politikai környezet által behatárolt mozgásterekről. Ennek köszönhetően gyakorlatilag Trianontól máig végig lehet követni a vatikáni geopolitikai és az egyes nemzetpolitikai érdekek kárpát-medencei találkozásait, illetve ütközéseit.
Ágoston Vilmos: Médiapolitika vagy politikai média
Az idézett egyezmény alapján – amelyet 1950-ben alkottak és 1953-ban lépett hatályba, Magyarország is ratifikálta 1993-ban –, semmilyen hatóság nem avatkozhat be abba, hogy az emberek szabadon hozzájussanak és terjesszék az információkat és gondolataikat, mert mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. Ennek a szép és magasztos elvnek az alapján, amely az Európai Unió alapszabályai közé tartozik és eddig még minden tagállam ratifikálta, bárkinek alanyi jogon lehetősége nyílna arra, hogy médiát indítson, a médiában megjelenjen, véleményét kinyilvánítsa és ebben semmilyen közhatalmi intézmény (állam, cenzúra, engedélyeztetés, országhatár) nem gátolhatná meg.
Petrás Éva: Nacionalizmus és politikai romantika
Bár korunkban a nemzettudat modern formája, a nacionalizmus oly mértékben vált világszerte a közösségi és személyes identitás részévé, hogy léte szinte az emberiség közös antropológiai jellemzőjének tűnik, történetileg mégis új keletű jelenségről van szó.
