Globalizálódó világunkban óriási verseny alakult ki Amerika, a Csendes-óceáni térség és Európa között. Európa és ezen belül Kelet-Közép-Európa versenyképessége nagyban azon múlik, hogy a XX. sz. második felében kialakított befelé forduló, autarchiára berendezkedett nemzetállamok az EU tagjává válva képesek-e az egymás felé forduló régiók logikájába rendezni az új történelmi helyzet adta lehetőségeket.

2006. július végén a gyulafehérvári római katolikus érsekség (helyesebben szólva a Vatikán) és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vezetősége megegyezett a teológiai és papnevelő intézetnek a román állami intézménybe való beolvasztásáról. Ez a történet, amely az ún. történelmi egyházaknak a magyar kisebbségi társadalmakban betöltött intézményes szerepének folyamatban levő átrendeződésének és átértékelésének a bizonyítékaként is felfogható, meglepő módon elkerülte mind az erdélyi - az egy Króniká-t leszámítva - mind pedig a magyarországi sajtó figyelmét.

Hiánypótló kiadványt tart kezében az olvasó. Hiánypótlót, bár a hiány, amelyet betölteni igyekszik nem tartalmilag értendő, hanem inkább formailag. Azok az információk ugyanis, amelyeket ebben a kiadványban összegyűjtöttünk, ilyen formában még nem jelentek meg. Megtalálhatók jogszabálygyűjteményekben, a világháló több honlapján, és felvilágosítás kérhető róluk a magyar közigazgatás több intézményében is.

A 2004. december 5-re kiírt magyarországi népszavazás mindkét kérdésének kezdeményezői parlamenten kívüli szervezetek: a szélsőbalnak tartott Munkáspárt, kórházprivatizáció-ellenes mozgalmat indított, és a hangsúlyozottan nemzeti konzervatív jobboldali Magyarok Világszövetsége (MVSZ), a magyar állampolgárság idegen állampolgároknak, nemzeti alapon történő megadását indítványozta. Előzőleg mindkét mozgalom kevés visszhangot kapott a magyar sajtóban - többnyire az MVSZ is a botrányairól volt nevezetes -, amíg a jobboldali parlamenti pártok (FIDESZ-MPP és MDF) nem álltak a kérdés támogatása mellé.