„A mai Magyarország románságának meghatározó vonása, hogy történelme során mindig magyar állami keretek között élt, mai lakhelyét belső vándorlás vagy szervezett telepítés következtében foglalta el. (...) Elhelyezkedésük természetes következménye alkalmazkodásuk a többség által képviselt civilizációs értékrendhez, a viszonylag konfliktusmentes integrálódás és együttélés. Ez azért nem jelentett gondot a románság számára, mert helyváltoztatása előtt nem idegen országban és ismeretlen társadalmi és kulturális viszonyok között élt, hanem a hasonló, vagy az itteniekkel azonos vonásokkal rendelkező Partiumban és Erdély nyugati peremvidékein."

Csíkszereda Erdély keleti felében - gyakorlatilag Románia közepén - helyezkedik el, a Hargita és a Csíki-havasok közé beékelődő Csíki-medence középső részén. A város az Olt bal partja mentén haladó észak-dél, illetve a Tolvajos- és Gyimesi-hágókon áthaladó nyugat-kelet irányú közlekedési útvonalak kereszteződésénél alakult ki.

A tanulmány azt a magyar kormányzati kisebbségpolitikában rejlő konfliktust igyekszik feltárni, amely a kifejezett politikai szándék és az Alkotmányban szabályozott rendelkezés érvényesülése között feszül. Kiinduló szabályunk tehát a Magyar Köztársaság Alkotmánya, vagyis az 1949. évi XX. törvény, amely kimondja: 6. § (3) A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.

Erdély történelmének az alakulása sajátságos társadalmi viszonyokat teremtett. Ez napjainkban elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a felekezeti és a nemzeti hovatartozás ötvöződése sokkal szorosabb és bonyolultabb, mint Európa nyugati felében vagy akár Magyarországon. Ezen ötvöződésnek a tényleges megértéséhez azonban, amely a magyar kisebbség társadalmi és politikai életének a viszonylatában mind a jelen lehetőségeit, mind pedig a jövő kilátásait erősen meghatározza és befolyásolja, elengedhetetlen a történelmi gyökerek ismerete.

Dél-Szlovákia magyarok által lakott 6 járására a gazdasági elmaradottság a jellemző. Az elmaradottságot  konzerválta a régió periféria jellege, a nehezen átjárható országhatár, a határátkelőhelyek alacsony száma. A fejlődés további akadálya a mezőgazdasági foglalkoztatottak magas aránya, a lakosság megélhetésének függése a kevéssé versenyképes agrártermeléstől. Délkelet-Szlovákiában az országon belül a legnagyobb arányú munkanélküliség alakult ki, és a régió idáig csak kismértékben vonzott külföldi befektetőket.

A székelyföldi megyék bár Románia közepén fekszenek, mégis a rossz infrastruktúra miatt nehezen megközelíthetők, ezért a régió „a legközpontibb perifériának" tekinthető. Maros megye jelentős só-, földgáz-, termálvízkészlettel rendelkezik, és híres bortermeléséről is. Hargita és Kovászna megyében a szarvasmarha-tenyésztésben és a tejágazatban alakult ki számottevő termelési kapacitás, de jelenleg mindkét ágazat válságban van.

A magyarországi roma közösség helyzete van annyira speciális és súlyos, hogy nyugodtan megtakaríthatjuk az idézőjelet a „romapolitika" kifejezés további használata során. Romapolitikáról azonban őszinte kormányzati elkötelezettség esetében is csak fenntartásokkal beszélhetünk.

Az európai újkor társadalomtörténetét tekintve és a történelmi időben egyre inkább a jelen felé haladva, a társadalom különböző szintjein világosan kimutatható az a folyamat, amelyet a szekularizáció kifejezéssel jellemezhetünk. E szó egyrészt az egyházi javaknak világi célokra való kisajátítását, másrészt valaminek kivételét az egyházi, lelkészi hatáskörből és világi, polgári hatáskörbe átadását jelenti.

A XX. század utolsó évtizedében, a „szovjet birodalom" felbomlása után, a nyugati társadalom kutatói és elemzői számára sokáig érthetetlen kérdésként jelent meg a birodalom utódállamaiban fellángoló „új-nacionalizmus", amelyet egyesek „nemzeti reneszánsznak" neveztek, mások a posztindusztriális korban teljesen érthetetlen regionális, illetve „törzsi" torzsalkodásoknak véltek, lokális háborúkként értelmeztek.

Magyarországtól eltérôen az erdélyi történelmi egyházak (katolikus, református, unitárius) - mint intézmények - sokkal egzisztenciálisabb, közösségmegtartóbb szerepet töltenek be a magyar kisebbség társadalmi életében.2 Ennek messzire visszanyúló történelmi okai vannak, amelyeket a XX. századi kisebbségi lét tulajdonképpen csak megerôsített. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról a tényrôl, hogy Erdélyben az egyházaknak a társadalomban betöltött szerepe más tartalommal, súllyal és horderôvel rendelkezik, mint Magyarországon.

A „romaügy" finanszírozásának elemzése során meg kell különböztetni a mindenkit elérô nagy rendszerek finanszírozását a célzott támogatásoktól. A félmilliós magyarországi roma közösség szociális, munkapiaci és iskoláztatási esélyeit elsôsorban a több százmilliárd forintos kiadású oktatáspolitika, a látható és láthatatlan jóléti politika, a foglalkoztatáspolitika, társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás befolyásolja. A közvetlenül romáknak, vagy romáknak is, címzett és a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság által összesített támogatások nagyságrendje ugyanakkor mindössze néhány milliárd forint.

Az alábbi munka fôbb elemeiben végig követi az Olaszországban élô német kisebbség önrendelkezésének folyamatát, a dél-tiroli autonómia megszületésének fôbb öszszetevôit. Az elsô fejezet Dél-Tirol tartományának kialakulását, történetének fontosabb eseményeit követi végig a 20. században. Mivel vizsgálatunk célja azon elemekre való rámutatás, amelyek alkalmazhatóak lennének más kisebbségek (pl. határon túli magyarok) önrendelkezési jogainak érvényesítésében, ezért munkánkban ezeket az elemeket tesszük hangsúlyossá.

Az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány Kisebbségek - gazdasági átalakulás - regionális  együttmûködés címû projektjén belül három országban: omániában, Szlovákiában és Szerbiában indított el kutatást. Az említett országok határ menti régióiban végzett összehasonlító vizsgálat feltárhatja azokat a gondokat, amelyek a tulajdonváltás, illetve a gazdasági szerepvállalás területén jelentkeznek.