Szlovákia sokat emlegetett és hivatkozott, elmúlt évekbeli gazdasági növekedése, az azt követő válság hatásai, valamint ezeknek az ország magyarlakta vidékein való „lecsapódása" a tanulmány témája.
E két műhelytanulmány három függetlenségi mozgalom mozgósítási diskurzusát elemzi: az egyik a szlovén és a horvát függetlenségi mozgalmat Jugoszlávia szétesésének kezdetén, míg a második a montenegrói mozgalmat 1997-től 2006-ig. Bár a tanulmányok végigkövetik azokat az eseményeket, amelyek a függetlenség eléréséhez vezettek, viszont elsősorban nem az eseményekre koncentrálnak, hanem arra, hogy a politikai elit, illetve Szlovéniában a politikusok mellett a civil szféra képviselői hogyan építették fel a függetlenség mellett szóló érvrendszerüket, azaz hogyan értelmezték az eseményeket, a tágabb értelemben vett jelenvalóságot és ezen interpretációk fényében milyen érvekkel próbálták a közvéleményt mozgósítani a független államiságra. Tehát a függetlenséget szorgalmazó pártok diskurzusát elemezem, arra keresve a választ, hogy milyen stratégiákkal próbálták a lakosságot megnyerni a függetlenség ügyének támogatásához.
Az Európai Unió 2007 és 2013 közötti új pénzügyi perspektívájának kezdetére a regionális politika reformja során a 1082/2006/EK rendelettel életre hívott Európai Területi Együttműködési Csoportosulás jelentősége - számos kiemelendő egyéb előnye mellett - abban rejlik, hogy egységes szabályozási keretet kívánt alkotni a területi együttműködések számára. E tanulmány arra keresi a választ, hogy mennyire is egységes valójában a területi együttműködés EGTC-modellen nyugvó, de a nemzeti végrehajtási jogszabályok által meghatározott rendszere, milyen lehetőségek és akadályok bújnak meg az egységes szabályozás egyszer majd huszonhét vagy több elem alkotta labirintusában.
Az európai integráció előrehaladásával és a közös regionális politika fejlődésével jelentős mértékben felértékelődtek a határ menti együttműködések különböző intézményi formái. A „címkézett" pénzügyi támogatások megjelenése mellett, a másik legfontosabb „innovációt" az jelenti, hogy megszűnőben vannak azok a jogi akadályok, melyek a legutóbbi időkig (különösen Közép-Kelet-Európában) nagyban gátolták/gátolják a határmentiséggel összefüggő problémák/előnyök közös megoldását/kiaknázását.
Lengyelország európai középhatalomként (vagy legalábbis ilyen aspirációkkal) jelentős számú határon túli lengyel népességgel rendelkezik: 38 millió az anyaországban, 10-15 millió az egész világon szétszórva, s Varsó mindig is kitüntetett szerepet szánt a „külföldre szakadt" lengyelekkel való kapcsolattartásnak. A volt Szovjetunió területén (vagy a lengyel terminológiában: Keleten) élő lengyel közösségek különleges helyzetben voltak a múltban, és mindmáig abban vannak.
A korábbi évek „puha” szegregáció-ellenes politikájának kudarca után a kormány 2005-ben csendes közoktatási rendszer-korrekcióra szánta el magát. A módosított jogszabályhely előírásait első ízben a 2007-2008-as tanév előkészítése során kellett alkalmazniuk az iskolafenntartó önkormányzatoknak, pontosabban azoknak, amelyek egynél több iskolát működtetnek. A módosított közoktatási törvény arra kötelezte az iskolafenntartó önkormányzatokat, hogy a beiskolázási körzethatárok meghúzásával esélykiegyenlítő szempontokat érvényesítsenek, és az egymással szomszédos beiskolázási körzetekben a halmozottan hátrányos helyzetű diákok arányának eltérése ne haladjon meg egy meghatározott szintet. Ugyanakkor a jogszabály úgy rendelkezett, hogy túljelentkezés esetén, a körzeten kívüli tanulók felvételi kérelmének elbírálásakor előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyerekeket, a többiek között pedig sorsolni kell.
Petrás Éva: 1848 megítélése a szlovák és a magyar törénetírásban
A tanulmány az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványnál folyó összehasonlító nacionalizmus-kutatás projekt része. Petrás Éva a 2006-ban ugyanitt megjelent Nacionalizmus és politikai romantika című tanulmányában kialakított fogalmi rendszer segítségével elemzi a szlovák és magyar nemzettudat történeti hátterét. Az 1848 megítélése a szlovák és a magyar történetírásban című műhelytanulmány kiindulópontja, hogy a nemzettudatok történeti alakulásának összehasonlító vizsgálatát a két nemzet történetírásainak előfeltevés-rendszerére történő rákérdezéssel lehet elkezdeni. Ennek a két nemzet nemzettudatában fontos szerepet játszó 1848–49-es forradalom és szabadságharc az első állomása.
Hegedűs Dániel: Hatékony nemzetpolitika?
A magyar nemzetpolitikai gondolkodásban mind a mai napig kevés nagyobb megosztó erővel bíró kérdés létezik, mint a az egykori MÁÉRT tevékenységének, illetve esetleges újra életre hívásának kérdése. E tanulmány egy nagyobb lélegzetű munka első - 1999 és 2002 közötti időszakra koncentráló - publikációja, melynek célja az intézményesített magyar-magyar párbeszéd MÁÉRT fennállása által fémjelzett szakaszának közpolitikai, politikatörténeti és szervezetszociológiai elemzése. Elsődleges célja azon meghatározó strukturális elemeknek az azonosítása, melyek meghatározták a magyar-magyar párbeszéd, és ezáltal részben a mindenkori magyar nemzetpolitika minőségét, hatékonyságát.
Ágoston Vilmos: Magyar és román szélsőséges honlapok
Az EÖKK kutatási céljainak megfelelően, tanulmányunkban egyes olyan interneten látható magyar és román honlapokat néztük meg 2007. június- és november hónapja között, amelyeken kisebbségek elleni uszítás, az emberi jogok tagadása, vagy ezekkel kapcsolatos társadalmi mozgalmak létrehozása olvasható.
Majoros András: Délkelet-európai tőkebefektetések Magyarországról
A magyarországi vállalkozások külföldi tőkeberuházásainak az egyik legfontosabb relációját a délkelet-európai országok jelentik. A tanulmány célja e tőkebefektetések fő motivációinak, mikro- és makrogazdasági hatásainak, valamint akadályainak feltárása.
Az alábbi dolgozat célja bemutatni a magyar olvasó számára a baltikumi kisebbségek (mindenekelőtt az oroszajkúak, illetve a lengyelek) helyzetét a rendszerváltás utáni időszakban.Magyarországon, ahol - társadalmi, politikai szinten - mindig is kiemelt helyen kezelték a határon túli honfitársainak kérdését, hasznosnak tűnik egy olyan összefoglalás elkészítése, amely felvázolja, hogyan alakult 1991 után az észtországi, lettországi és litvániai kisebbségek jogi és társadalmi helyzete.
Jelen tanulmány célja a második világháború során Kárpátalja területén végrehajtott deportálások - széles közönségnek szóló, de tudományos igényű - bemutatása. Ezek közül kettő a zsidó, a harmadik pedig a német és a magyar lakosságot érintette. Az első az 1941-es kőrösmezei deportálás volt, melyet a magyar hatóságok hajtottak végre a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidó bevándorlókkal szemben. A második az 1944-es zsidó deportálás, mely a németek végső megoldás (Endlösung) tervének egyik részét alkotta. A harmadik pedig a szovjet katonák által végrehajtott, 18 és 50 év közötti magyar és német férfiak elhurcolása.
Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben
A tanulmány alapvetően az oktatási esélyegyenlőség szempontjából közelíti meg a kistelepülési iskolák problémáját. A kiinduló feltevés szerint a kistelepülések esetében az oktatási esély-egyenlőségnek nincs felelőse: ellenérdekű települési önkormányzatok saját megfontolásaik alapján alakítják oktatáspolitikájukat; ellenérdekű iskolák küzdenek a tanulókért. Az oktatáspolitikai döntések hatása kiszámíthatatlan, sokkal inkább, mint egy teljes „oktatási piacot" lefedő, kiterjedt iskolahálózattal rendelkező nagyobb településen.
E tanulmány az Euroregionális Együttműködési Csoportosulás (Euroregional Co-operation Grouping, ECG) kialakulásának folyamatát, jellemzőit, valamint az Európai Területi Együttműködési Csoportosulással (European Grouping of Territorial Cooperation, EGTC) történő párhuzamos fennállásuk, működésük lehetőségeit és következményeit kívánja górcső alá vonni. Ezen túlmenően pedig bemutatja e nemzetközi jogalkotás történeti hátterét, az EGTC rendelet végrehajtásával kapcsolatban az elmúlt időszakban Magyarországon tett lépéseket, valamint elemzi az Euroregionális Együttműködési Csoportosulás által a Magyar Köztársaság számára biztosított érdekérvényesítési lehetőségeket, az EGTC-vel szemben hordozott esetleges hozzáadott értéket.
A Magyarországgal szomszédos országokban élő magyar lakosságról elmondható, hogy „torz" társadalmi-demográfiai szerkezettel rendelkezik. A torz kifejezés a mi szövegkörnyezetünkben azt jelenti, hogy az egyes határon túli magyar közösségek kedvezőtlenebb, hátrányosabb társadalom- és településszerkezeti, demográfiai jellemzőkkel rendelkeznek politikai hazájuk népességénél.
