Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia

Az elmúlt években a baloldaliaknak és a liberálisoknak feltűnően kevés mondanivalójuk volt a határon túli magyarok autonómiaelképzeléseivel kapcsolatban, vagy messzebbről közelítve a kérdéshez, mintha tanácstalanság uralkodna a tekintetben, hogyan is kellene viszonyulni általában az autonómia eszméjéhez, illetve a kisebbségi jogok védelme szempontjából való felhasználhatóságához.

A közéleti reflexiók, s ebből fakadóan egy koherens, tartalmas autonómia-modell elvi támogatásának hiánya, úgy ítéljük meg, nem kevés részben abból a tényből fakadt, hogy a baloldali és a liberális értelmiség Magyarországon nagyjából megfeledkezett erről a kérdésről értelmes, higgadt vitát folytatni. Ez lényegében oda vezetett, hogy a jobboldal a nemzet fogalmához hasonlóan megpróbálta kisajátatani az 'autonómiát', mint amelynek fontosságáról egyedül a magyar jobboldal van meggyőződve, s amelyet ilyen formán kizárólag a magyar jobboldal tűz zászlajára.

A történelem tanúsága szerint azonban sem a liberálisok, sem a szociáldemokraták nem voltak közömbösek e kérdés iránt. Sőt, liberális és szociáldemokrata gondolkodók voltak azok, akik először fogalmazták meg modern formában a nemzetiségi szabadság egyik formájaként az autonómiát. Az Autonómia, liberalizmus, szociáldemokrácia című kötetben Fejtő Ferenc, Salat Levente, Ludassy Mária, Egry Gábor és Bognár Zoltán írásai a multietnikus társadalmak problémáira keresik mai és 19-20. századi gondolkodók segítségével a választ.