Majoros András: Délkelet-európai tőkebefektetések Magyarországról

A piacgazdasági átalakulás „balkáni modellje" alapvetően különbözik a Magyarországra (és más visegrádi országokra) jellemző fejlődési pályától. A 90-es évek politikai konfliktusai, a piacgazdasági reformok megkésettsége, valamint a sajátos geopolitikai helyzet miatt a délkelet-európai gazdaságok felzárkózása csak az ezredfordulót követően indult el. Az elmúlt évek impozáns makrogazdasági teljesítményét elsősorban a belső keresletnek a korábbi időszakoknál gyorsabb bővülése, a szolgáltató ágazatok (mindenekelőtt a turizmus) fejlődése, valamint a külföldi beruházások térnyerése alapozta meg. Restriktív gazdaságpolitika eredményeként minden országban sikerült az államháztartást stabilizálni, továbbá az inflációt leszorítani. Számos, a külföldi működőtőke számára fontos reformot hajtottak végre: mérséklődtek a cégalapítással összefüggő költségek, csökkentek a vállalkozói terhek, egyszerűsödtek az adórendszerek. A privatizációs kínálat bővülése ugyancsak növelte a régió országainak tőkevonzó erejét. Az üzleti életet fertőző korrupció még mindig túlságosan magas szintje, és a szigorú munkaerőpiaci szabályozás azonban jelentős versenyképességi hátrányt jelent. A szerkezeti elmaradottság, valamint a minőségi munkaerő (elsősorban a növekvő emigráció miatt) csökkenő kínálata megkérdőjelezi a balkáni gazdaságok dinamikus növekedésének fenntarthatóságát.

A balkáni térség FDI-importjának az egyik legfontosabb forrás-országát ma már Magyarország jelenti. Regionális tőkeexportunk koncentrációja azonban magas, a jelentősebb (a hivatalos statisztikákban megjelenő) beruházási projektek túlnyomó többsége néhány hazai nagyvállalathoz köthető. A hazai nagy- és középvállalatok körében végzett kérdőíves felmérésünk, és a legjelentősebb regionális tőkebefektetők vezetőivel készített mélyinterjúink eredményei azt mutatják, hogy a hazai cégek balkáni beruházásait elsősorban a piacbővítési szándék vezérli. Több társaság számára a külföldi terjeszkedés „létszükségletet" jelent, az egyre intenzívebb regionális versenyben való maradás érdekében. A költség-megtakarításban rejlő lehetőségek kiaknázása egyelőre nem releváns, így a hazai gazdaságpolitikának nem kell tartania a Magyarországról történő, „munkahelyek exportjával" együtt járó termelésáthelyezési hullámtól. Az egyre kedvezőbbé váló adózási feltételek eddig szintén nem játszottak meghatározó szerepet a tőkebefektetésekkel kapcsolatos döntésekben. A cégek többségének nőtt a regionális áruexportja az invesztíciókat követően, így tőkeexpanziójuk jelentősen hozzájárult a magyar gazdaságnak a délkelet-európai relációkhoz kapcsolódó külkereskedelmi többletének növekedéséhez.

A magyarországi vezetők helyismeretére, kapcsolatrendszerére, továbbá a piacgazdasági átmenet során és az EU-tagságra való felkészülés során szerzett tapasztalataira támaszkodva, egyre több globális vállalat a magyarországi érdekeltségére bízza a délkelet-európai országokban történő akvizíciók végrehajtását, illetve a megvásárolt érdekeltségek szakmai irányítását. A jövőben valószínűleg tovább nő majd az ilyen jellegű, „közvetett" tőkebefektetések jelentősége. Regionális gazdasági szerepünk erősítése szempontjából azonban a legfőbb kérdés az, hogy a hazai tulajdonban lévő - most még kis- vagy közepes méretűnek számító - vállalkozások közül hányan lesznek képesek élni a balkáni tőkebefektetésekben rejlő lehetőségekkel. A hazai nagyvállalatok, a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatok mellett, elsősorban a gazdaságdiplomáciától várnak nagyobb támogatást regionális pozícióik erősítése érdekében. A délkelet-európai országokban már évek óta jelen lévők tevékenységét főleg az erőteljesebb lobbi-tevékenység, illetve érdekeiknek a kormányszintű találkozókon történő hatékonyabb képviselete segítené. A nemzetközi terjeszkedést még csak tervező vállalatok részéről pedig elsősorban a befektetési lehetőségekre, illetve a cégalapítással és -működéssel kapcsolatos, naprakész információk iránti igény fogalmazódott meg. Emellett, több cég is javasolta a régió országaival közösen megvalósítandó beruházásoknak a magyar fél részéről történő kezdeményezését is.