Zolnay János: Kirekesztés, szegregáció, vákuumhelyzet a drávaszögi kistérség iskolakörzeteiben

A vizsgált iskolakörzetekben a közoktatási kirekesztés négy típusát írtuk le:
• Rendkívül kis tanuló létszámmal, részben osztatlan tanulócsoportokkal működő iskolák színvonala szükségképpen alacsony
• A sajátos nevelési igényű, vagy annak minősített tanulók számára az intézményen belüli szegregáció a legrosszabb megoldás; még a speciális iskola is több lehetőséget kínál számukra. Szélsőséges kirekesztésnek tekinthetjük, ha nem csak elkülönített osztályokban, csökkentett pedagógiai program alapján, de osztatlan tanulócsoportban kénytelenek eltölteni általános iskolai diákéveiket..
• „Elcigányosodás" fenyeget minden olyan iskolát, ahol a roma tanulók aránya meghaladja azt a küszöb-értéket, amely már iskolai elvándorlásra készteti a szülőket, feltéve, hogy a közelben vannak őket befogadó iskolacentrumok. Ha az „elcigányosodás" folyamata elindult, azt sem iskolabővítéssel, sem infrastrukturális fejlesztéssel, sem pedig pedagógiai innovációval nem lehet megállítani..
• A legsúlyosabb közoktatási kirekesztés a közoktatási vákuum-helyzet. Az ilyen iskolákba járó gyerekeket egyetlen környékbeli iskolacentrum sem fogadja be, ugyanakkor az iskolát fenntartó önkormányzatok is ellenérdekeltek az iskolafenntartásában és sem anyagi, sem erkölcsi felelősséget nem vállalnak azért, hogy az intézmény legalább minimálisan kielégítő feltételek között működhessen. A tanulók számára hasonló szegregált intézmények kínáltan alternatívát.