Hegedűs Dániel: Komplementer vagy redundáns struktúrák a területi együttműködés európai szabályozásában?

A határokon átnyúló együttműködést érintő európai gondolkodást az elmúlt évben dominánsan meghatározta az Európai Unió keretén belül 2006. július 31-én napvilágot látott 1082/2006/EK rendelet által életre hívott Európai Területi Együttműködési Csoportosulás (European Grouping of Territorial Cooperation, EGTC) rendszerének 2007. augusztus 1-től történő alkalmazására való felkészülés. Bár itt nálunk Kelet-Közép-Európában egyértelműen nagyobb hangsúly került a kohéziós politikából az Európai Területi Együttműködés célkitűzés alatt lehívható források megszerzésére, fontos leszögezni, hogy az EGTC megalkotása keretében egy ennél politikai és jogi szinten nagyobb jelentőségű stratégiai lépésre, a területi (határokon átnyúló, transznacionális és interregionális) együttműködések egységes európai struktúrájának a megteremtésére került sor. Kevéssé ismert tény azonban, hogy az Európa Tanács égisze alatt ugyancsak 2004 óta folynak egy párhuzamos együttműködési keretrendszer, az Euroregionális Együttműködési Csoportosulás (Euroregional Co-operation Grouping, ECG) előkészítő munkálatai.

E tanulmány az ECG kialakulásának folyamatát, jellemzőit, valamint az EGTC-vel történő párhuzamos fennállásuk, működésük lehetőségeit és következményeit kívánja górcső alá vonni. Ezen túlmenően pedig bemutatja e nemzetközi jogalkotás történeti hátterét, az EGTC rendelet végrehajtásával kapcsolatban az elmúlt időszakban Magyarországon tett lépéseket, valamint elemzi az Euroregionális Együttműködési Csoportosulás által a Magyar Köztársaság számára biztosított érdekérvényesítési lehetőségeket, az EGTC-vel szemben hordozott esetleges hozzáadott értéket.