Gyurgyik László: A szlovákiai magyar lakosság kormegoszlása - a 2001-es és a korábbi népszámlálások adatai alapján

A kutatás főbb megállapításai a következők:
• 1921 és 2001 között Szlovákia lakossága nagymértékben elöregedett. A magyar népesség elöregedése az országosnál jelentős mértékben intenzívebb volt. (A jelzett időszakban Szlovákia lakosságának átlagéletkora 8,1 évvel, a magyar nemzetiségűeké 10,7 évvel emelkedett.)
• Az elöregedés folyamata a lakosság biológiai korcsoportok szerinti összetételét is nagymértékben módosította. Látványosan csökkent a gyermekkorúak és jelentősen emelkedett az időskorúak aránya. Az elmúlt nyolc évtized alatt a magyar népességen belül a gyermekkorúak aránya felére csökkent, az időskorúak aránya viszont több mint kétszeresére emelkedett.
• Járási adatok szintjén a magyarok átlagéletkorának alakulását a magyarok aránya meghatározó mértékben befolyásolta. (A magyar többségű járásokban átlagéletkoruk 10,6 évvel volt alacsonyabb, mint a szórványmagyarságú járásokban).
• A magyarok átlagéletkora (járási adatok szintjén) a magyarok arányának növekedésével és kisebb mértékben a romák arányának emelkedésével csökken.
• A magyar többségű járásokban a magyar gyermekkorúak aránya több mint négyszer nagyobb, mint a szórványmagyarságú járásokban.
• Az összlakossághoz viszonyítva a magyar lakosság sokkal nagyobb hányada él jelentős mértékben elöregedő településeken.
• A magyarok arányának várható változásait településszinten a magyarok aránya, kormegoszlása, a lakosság és a magyarok száma nagymértékben meghatározza. A kedvezőbb magyar etnikai mutatókkal rendelkező településeken a gyermekkorú magyarok aránya magasabb. A magyarok arányának növekedése csak egyes kisebb településeken, apróbb falvakban várható.