Jakab Attila: A szlovákiai magyarság vallási arculata - Eredmények, folyamatok és perspektívák

Az első hallásra ambiciózusnak tűnő terv azonban gyakorlati kivitelezésében sokkal szerényebbnek mutatkozik. Ennek elsődleges oka, hogy gyakorlatilag egy feltáratlan területet kell számba venni, ahol sokkal könnyebb megjelölni a kutatási irányvonalakat, mint összegezni a hiányzó kutatások nem létező eredményeit. Ebből kifolyólag a tanulmány mindenekelőtt egy évszázad történeti kontextusba ágyazott társadalmi folyamatait igyekszik megragadni és vázolni, munkahipotéziseket próbál megfogalmazni - amelyek a későbbiekben megerősítésre, árnyalásra, vagy akár cáfolatra kerülhetnek -, illetve körülhatárolja a feltárásra és megválaszolásra váró területeket és kérdéseket. Mindezt teszi abból a megfontolásból, hogy - meggyőződésem szerint - a magyar-szlovák kapcsolatoknak a XIX. századtól kezdődően van egy, napjainkig tartó és kiható, vallási dimenziója is.

A tanulmány első fejezete tulajdonképpen a szlovák nemzeti (nyelvi) és vallási összefonódások gyökereit tárja fel, amelyek az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlnak vissza. A későbbiekben ugyanis ez a történelmi tapasztalat lesz az, amely a szlovákiai magyarok sorsát döntően meghatározza és befolyásolja. A továbbiakban természetszerűen a kisebbségbe került magyarság korszakokra bontott (1918-1938; 1938-1944/1945; 1944/1945-1948; 1948-1989; 1990-) egyházi és társadalmi élete kerül a figyelem középpontjába. Ennek keretében hangsúlyos helyet kap a katolikus, illetve a református egyház.

A tanulmány eredményeit összegezve azt lehet mondani, hogy Szlovákia rendkívül érdekes laboratóriuma az értelemszerűen egyetemes és nemzetfeletti vallási/spirituális eszmények és a nagyon is pragmatikus, hétköznapi nemzeti/kisebbségi törekvések összehangolása tudathasadásos állapotának egyazon egyházi intézményes keretben. Hiszen a kettőt egy időben csak akkor lehet kielégíteni, ha a vallásos/spirituális igény teljesen feloldódik a nacionalizmusban („nemzeti vallás"). Ellenkező esetben az eltúlzott nemzeti retorika sokkal inkább taszítani fog, mint vonzani.

A jövőt illetően a szlovákiai magyar kisebbség esetében két fontos és egymásba kapcsolódó területen lenne érdemes átfogó és hosszabb távon ható és megvalósuló koncepciókat kidolgozni. Egyik a társadalomtörténeti/társadalomtudományi kutatások céltudatosabb megszervezése; másik pedig a határon átnyúló gazdasági támogatások és együttműködések humán dimenzióval történő kiegészítése. Hiszen amennyiben a gazdasági fellendülés és fejlődés folyamatában a magyar kisebbség felmorzsolódik, vagy társadalmilag súlytalanná válik, a kitűzött politikai célok nem valósulnak/valósulhatnak meg.