Ilic Angéla: Egyházi és vallási közösségek szerepe a vajdasági magyarok identitásának megőrzésében
A Vajdasági magyarság kettős (nyelvi és vallási) kisebbségben él a Szerb Köztársaság területén, egy elhúzódó posztkommunista rendszerváltást átélő társadalomban, amely sok más kelet-európai országgal ellentétben nem békés úton, hanem háborúk során vált önálló állammá. Ennek következményeként az egész társadalomban megfigyelhető értékrendbeli összeomlás és krízis-mentalitás a magyar kisebbséget is sújtja. A jelen tanulmány különleges figyelmet szentel az 1990. óta lezajlott társadalmi és politikai folyamatok leírásának, amelyek kihatással voltak a valláshoz fűződő viszonyra a szerbiai társadalom egészében.
A dolgozat az alábbi kérdésekre igyekszik választ adni: Mily módon és milyen stratégiákkal próbálják a magyar nyelvet használó egyházi közösségek megtartani, illetve maguknak megnyerni a mostani fiatalokat, illetve a jövő generációit? Létezik-e középút a Vajdaságban a teljes asszimilálódás, illetve a hermetikus vallási-kulturális-nyelvi elszigetelődés között? Mennyire aktív szerepet játszanak jelenleg az egyházak a magyar identitás megőrzésében és egyáltalán a vajdasági magyarok életében? Fontos-e az általuk betöltött szerep a jelenre és a jövőre nézve? E kérdésekre döntő fontosságúak ugyanis a válaszok a vajdasági magyar közösség és vallási hagyományainak hosszú távú fennmaradását illetően.
Működésük során a vajdasági egyházak több olyan társadalmi-szociológiai jelenséggel találják szemben magukat, amelyek a magyarság fennmaradására nézve veszélyt jelentenek. Ezek az elvándorlás, az asszimiláció és a negatív népességnövekedés, melyeket a jelen tanulmány részletesen tárgyal.
A tanulmányt konkrét javaslatok zárják mind a helyi politikai és vallási vezetők, mind pedig a magyarországi egyházak, valamint a magyar kormányzat számára, melyek az egyházak hosszútávú, jövőbe tekintő, hatékony munkáját tűzik ki célul.
Címkék:
egyzáz, kisebbség, Szerbia, vallás - MHT25.pdf - (2MB)
