Huszka Beáta, Bakó Tamás: Észak-Vajdaság magyar többségű községeinek gazdasága

Ebben a tanulmányban a Vajdaság magyar többségű községeinek gazdaságát elemezzük. A bevezetőben Szerbia gazdaságáról adunk egy általános képet, bemutatva, hogy milyen gazdasági folyamatok jellemezték az országot az elmúlt hat évben és mi várható a következő időszakban. Az ezután következő fejezetben térünk rá a községek elemzésére. Első lépésként definiáljuk, mit jelent a község fogalma Szerbiában, illetve, hogy a községek mennyire tekinthetőek gazdasági szempontból autonómnak. Majd rátérünk arra, hogy miért fontosak a községek a vajdasági magyarság szempontjából, és körzetek szerint értékeljük röviden, néhány gazdasági mutatató alapján a nyolc magyar többségű község gazdasági helyzetét. Az utolsó részben egyenként mutatjuk be mind a nyolc község gazdaságát, végül pedig néhány ajánlást fogalmazunk meg a magyarországi fejlesztéspolitika számára, hogy kutatási eredményeink alapján milyen támogatáspolitikára lenne szükség, a vajdasági magyarok gazdasági potenciáljának fejlesztését szem előtt tartva.

A vajdasági magyar községek Szerbia viszonylag fejlett térségében, a Vajdaság északi részén helyezkednek el. A 2000 után elkezdett gazdasági átalakítás nehézségei a Vajdaság magyar többségű községeit sem kímélték. A valódi gazdasági szerkezetváltás Szerbiában gyakorlatilag csak 2001-ben kezdődött, amikor a parlament elfogadta az új privatizációs törvényt. A 2001-ben elindított piacgazdasági reformokat követően sok vállalat a piaci verseny követelményeinek nem tudott megfelelni és csődbe ment, sokszor évekig tartó agónia után. A pivatizáció túlnyomórészt belföldi befektetők részvételével zajlott, akik sokszor megfelelő tőke nélkül, a csak számukra rendelkezésre álló kedvező privatizációs feltételeket kihasználva „ugrottak bele" vállalatfelvásárlásokba. Ezeknek a vállalkozóknak sokszor nem volt elegendő tőkéjük a vállalatok termelésének modernizációjához.

A vizsgált községek gazdaságában a mezőgazdaság és az erre épülő feldolgozóipar dominál. A legtöbb községben nőtt a mezőgazdaság súlya a nemzeti jövedelemszerkezetben a feldolgozóiparhoz képest. A mezőgazdaság ugyanakkor még mindig nagyon magas arányt képvisel ezeknek a községeknek a gazdaságában, 2004-ben néhol majdnem elérte az 50 százalékot.

A volt Jugoszlávia idején olyan iparágakat is telepítettek az általunk vizsgált régióba, amelyeknek nem sok közük volt a vidék gazdasági adottságaihoz, mint például a fém-, gép-, vagy a faipar; ezek az iparágak élték túl legkevésbé a privatizáció és a piaci verseny támasztotta kihívásokat. A tapasztalat azt mutatja, hogy többnyire azok a vállalatok voltak képesek talpon maradni, amelyek a helyi természeti adottságok kihasználására építettek.

Néha előfordul, hogy az a község, amely viszonylag erős iparral rendelkezett a volt Jugoszlávia idején, a piacgazdaságra való átálláskor hátránnyal idult, mivel a kisipar és a magánvállakozások ezekben a községekben kevésbé fejlődtek a rendszerváltozást megelőzően. Ugyanakkor a kis- és középvállalkozások a hagyományosan a társadalmi vállalatok által uralt termelőágazatokban is megjelenhetnek, Arra is akad példa, hogy a volt Jugoszlávia időszakában virágzó magánvállalkozások éppen a új piaci viszonyok között, illetve azok következtében kerültek válságos helyzetbe.

A munkanélküliség súlyos probléma egész Szerbiában - 2006-ban 30 százalék volt a hivatalos munkanélküliség -, ha községenként változó mértékben is. Ez a jelenség részben a községek gazdaságában domináns szerepet betöltő egy-két nagyobb társadalmi vállalat leépülésének egyik következménye. A munkanélküliség problémájára az újonnan alapított kis- és középvállalkozások jelenthetnék a megoldást - a tőkeerős külföldi befektetők mellett - hiszen egy dinamikusan fejlődő kis- és középvállalkozói szektor a feleslegessé vált munkaerőnek legalább egy részét fel tudná szívni.

A külföldi befektetők elmaradásának egyik oka a földtulajdon rendezetlensége. Emellett az is hátráltatja a működőtőke befektetéseket, hogy a mai napig nem fogadta el a szerb parlament az ipari parkokról szóló törvényt. Harmadrészt amiatt, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek tulajdonjoggal a területükön lévő közcélú ingatlanok és a földterületek felett, nem tudnak olyan kedvező feltételeket biztosítani a potenciális befektetőnek, mint amilyet szeretnének A politikai bizonytalanságok mellett ez a három legfontosabb tényező, ami miatt még mindig viszonylag alacsony Szerbiában az egy főre eső külföldi befektetések összege.

Kutatásaink alapján a következő ajánlásokat fogalmaztuk meg, amelyekkel Magyaroszág hozzájárulhatna a vajdasági magyarok gazdasági bázisának megerősítéséhez, és javíthatná a magyar közösség gazdasági perspektíváit.
- „Még mindig nem késő bekapcsolódni a vajdasági privatizációba"
- A nemzeti fejlesztési tervek összehangolása
- A már létező támogatási formák újragondolása
- A magyar többségű községek infrastruktúrájának fejlesztése
- Nemzetközi együttműködés Újvidékkel és Belgráddal
- A Balkánnal kapcsolatos programok koordinálása
- Az INTERREG programok továbbgondolása