Jakab Attila: Értelmiségi sorsok Erdélyben - Jelenünk a történeti visszatekintés tükrében
A tanulmány a teljesség igénye nélkül igyekszik körüljárni az értelmiségi lét vagy értelmiségiség történelmi gyökereit. Célja gondolkodásra ösztönözni az olvasókat, és vitát gerjeszteni annak érdekében, hogy az európai és a globalizációs folyamatokkal és kihívásokkal szembesülni kényszerülő kárpát-medencei magyar értelmiség mindenekelőtt tisztázza a kisebbségi értelmiségi fogalmát, feltérképezze annak lehetőségeit és mozgásterét, illetve körülírja társadalmi feladatait - amennyiben léteznek ilyenek, és azok több-kevesebb pontossággal meghatározhatók. Mindezt a jelennek a múlttal való szembesítésével szándékszik megvalósítani, hiszen a múlt minél jobb ismerete egyik igen fontos eleme az önismeretnek. Az önmagunkról alkotott kép pedig döntő fontosságú a jövő szempontjából, hiszen az önismeret mindenképpen meghatározza, befolyásolja a jövőépítést.
A fogalmak tisztázását követően a tanulmány egyfajta történeti visszatekintést kínál, amelyből elsősorban az domborodik ki, hogy az erdélyi magyar társadalomnak mindig is problémás volt az értelmiségihez való viszonyulása, miközben időnként eléggé nyilvánvalóan jelentkezett a szükségesség felismerése. Ugyanakkor azonban azt is lehet tapasztalni, hogy a vallásosság által meghatározott közszellem nem igazán kedvezett az újításnak és a kiemelkedésnek. A Romániához való tartozás eredményeképpen pedig az egész magyar szellemi élet elirodalmasodott; míg a rendszerváltást követően az RMDSZ egyneműsítő törekvései - az egység címszó alatt - gyakorlatilag mintegy felszámolták a magyar szellemi közéletet.
Ebből a helyzetből az egyetlen járható kiút a képzett magyar fiatalok helyzetbe hozása, és az elitképzés megszervezése. Hiszen rétegződött és széleskörű értelmiség nélkül komolyan megkérdőjeleződnek a romániai magyarság jövőbeni esélyei.
Címkék:
Erdély, értelmiség - MHT23.pdf - (305KB)
