Hegedűs Dániel: Az egységesség útvesztője – EGTC nemzeti végrehajtási normák komparatív elemzése és a kárpát-medencei jogszabályok kompatibilátásának kérdése

Az Európai Unió 2007 és 2013 közötti új pénzügyi perspektívájának kezdetére a regionális politika reformja során a 1082/2006/EK rendelettel életre hívott Európai Területi Együttműködési Csoportosulás jelentősége - számos kiemelendő egyéb előnye mellett - abban rejlik, hogy egységes szabályozási keretet kívánt alkotni a területi együttműködések számára. E tanulmány arra keresi a választ, hogy mennyire is egységes valójában a területi együttműködés EGTC-modellen nyugvó, de a nemzeti végrehajtási jogszabályok által meghatározott rendszere, milyen lehetőségek és akadályok bújnak meg az egységes szabályozás egyszer majd huszonhét vagy több elem alkotta labirintusában.
A kérdésfelvetés nem pusztán elméleti jellegű. Mivel az EGTC szempontjából a székhely szerinti állam joga - és így EGTC nemzeti végrehajtási jogszabálya - az irányadó, a székhely megválasztásának lehetőségén keresztül a tagok az érdekeiket leginkább tekintetbe vevő jogi szabályozást alkalmazhatják. Márpedig a jogbiztonság, a bejegyzési eljárás során a politikai akadályozási lehetőségek megléte vagy hiánya terén jelentős különbségek állnak fenn, nem is beszélve a tagok felelősségi viszonya tekintetében meglévő eltérésekről, amely esetében a korlátolt vagy korlátlan felelősség kizárólagos érvényesítése által akár az egyes nemzeti jogszabályok tökéletes inkompatibilitásának a kérdése is felmerülhet.
A Műhelytanulmány tíz (hat régi és négy új) Európai uniós tagállam nemzeti EGTC végrehajtási normáinak elemzésével próbál választ adni a fenti kérdésekre, igyekszik a területi együttműködésben érdekelt jogalkalmazó szempontjából bemutatni a fenti jogszabályokat, továbbá a 2011-es - a magyar EU elnökség szempontjából sem mellékes - európai bizottsági EGTC felülvizsgálathoz a magyar és közösségi jogalkotók számára szakmai javaslatokat, inputokat biztosítani.