Beáta Huszka: Discursive Construction of the Slovenian and Croatian Independence Movement; Discursive Construction of the Montenegrin Independence Movement
E két műhelytanulmány három függetlenségi mozgalom mozgósítási diskurzusát elemzi: az egyik a szlovén és a horvát függetlenségi mozgalmat Jugoszlávia szétesésének kezdetén, míg a második a montenegrói mozgalmat 1997-től 2006-ig. Bár a tanulmányok végigkövetik azokat az eseményeket, amelyek a függetlenség eléréséhez vezettek, viszont elsősorban nem az eseményekre koncentrálnak, hanem arra, hogy a politikai elit, illetve Szlovéniában a politikusok mellett a civil szféra képviselői hogyan építették fel a függetlenség mellett szóló érvrendszerüket, azaz hogyan értelmezték az eseményeket, a tágabb értelemben vett jelenvalóságot és ezen interpretációk fényében milyen érvekkel próbálták a közvéleményt mozgósítani a független államiságra. Tehát a függetlenséget szorgalmazó pártok diskurzusát elemezem, arra keresve a választ, hogy milyen stratégiákkal próbálták a lakosságot megnyerni a függetlenség ügyének támogatásához.
A horvát és a szlovén mozgalmat együtt vizsgálom összehasonlító perspektívában, mivel nagyjából párhuzamosan zajlottak egymástól nem függetlenül. A két ország esete jól összehasonlítható egymással különösen azért, mivel számos hasonlóságuk ellenére végkimenetelükben és jellegükben is nagyon különböztek egymástól. Míg Horvátországban az etnikai identitást és különállást hangsúlyozó nacionalista retorika vált dominánssá, és vezetett a HDZ választási győzelméhez 1990 tavaszán, majd egy évvel később polgárháborúhoz a krajinai szerbekkel, addig Szlovéniában a függetlenségi referendumot megelőző kampány idejére a gazdasági érvek váltak a leghangsúlyosabbá. Montenegróban a mozgalom egyfajta demokratikus beszédmódra épült, vagyis egy olyan érvelésre, mely szerint a függetlenség szükséges a demokratikus államrend és a működő piacgazdaság kiépítéséhez, illetve egy olyan társadalom megteremtéséhez, ami az emberi és kisebbségi jogok tiszteletén alapszik. A tanulmányokban végigkövetem a mozgósítási diskurzusok kialakulását, fejlődését és változását, hogy mely szereplők milyen értelmezési keretben érveltek a függetlenség mellett és ezek a versengő értelmezések hogyan hatottak egymásra, végül hogyan vált egy bizonyos értelmezési mód dominánssá egy másikkal szemben.
A horvát és a szlovén mozgalmat együtt vizsgálom összehasonlító perspektívában, mivel nagyjából párhuzamosan zajlottak egymástól nem függetlenül. A két ország esete jól összehasonlítható egymással különösen azért, mivel számos hasonlóságuk ellenére végkimenetelükben és jellegükben is nagyon különböztek egymástól. Míg Horvátországban az etnikai identitást és különállást hangsúlyozó nacionalista retorika vált dominánssá, és vezetett a HDZ választási győzelméhez 1990 tavaszán, majd egy évvel később polgárháborúhoz a krajinai szerbekkel, addig Szlovéniában a függetlenségi referendumot megelőző kampány idejére a gazdasági érvek váltak a leghangsúlyosabbá. Montenegróban a mozgalom egyfajta demokratikus beszédmódra épült, vagyis egy olyan érvelésre, mely szerint a függetlenség szükséges a demokratikus államrend és a működő piacgazdaság kiépítéséhez, illetve egy olyan társadalom megteremtéséhez, ami az emberi és kisebbségi jogok tiszteletén alapszik. A tanulmányokban végigkövetem a mozgósítási diskurzusok kialakulását, fejlődését és változását, hogy mely szereplők milyen értelmezési keretben érveltek a függetlenség mellett és ezek a versengő értelmezések hogyan hatottak egymásra, végül hogyan vált egy bizonyos értelmezési mód dominánssá egy másikkal szemben.
