Neumann Eszter - Zolnay János: Esélyegyenlőség, szegregáció és oktatáspolitikai stratégiák Kaposváron, Pécsen és Mohácson

A korábbi évek „puha” szegregáció-ellenes politikájának kudarca után a kormány 2005-ben csendes közoktatási rendszer-korrekcióra szánta el magát. A módosított jogszabályhely előírásait első ízben a 2007-2008-as tanév előkészítése során kellett alkalmazniuk az iskolafenntartó önkormányzatoknak, pontosabban azoknak, amelyek egynél több iskolát működtetnek. A módosított közoktatási törvény arra kötelezte az iskolafenntartó önkormányzatokat, hogy a beiskolázási körzethatárok meghúzásával esélykiegyenlítő szempontokat érvényesítsenek, és az egymással szomszédos beiskolázási körzetekben a halmozottan hátrányos helyzetű diákok arányának eltérése ne haladjon meg egy meghatározott szintet. Ugyanakkor a jogszabály úgy rendelkezett, hogy túljelentkezés esetén, a körzeten kívüli tanulók felvételi kérelmének elbírálásakor előnyben kell részesíteni a halmozottan hátrányos helyzetű és a sajátos nevelési igényű gyerekeket, a többiek között pedig sorsolni kell.
A műhelytanulmány két nagyváros közoktatási szegregációs és migrációs helyzetét, illetve az önkormányzatok oktatáspolitikai stratégiáját írja le, illetve mellékletként megemlít egy radikális deszegregációs fordulatot végrehajtó kisvárost.

A kaposvári oktatáspolitikai stratégiát obstrukciós jellegűnek nevezhetjük. A város vezetése 2008 nyaráig a törvénymódosítás alkalmazását – a jogsértés vádjának elkerülésére gondosan ügyelve – a hatáskörükben fellelhető változatos eszközöket bevetve lassította. A helyi oktatásügyben dolgozók a minisztérium legtöbb intézkedésére az önkormányzati autonómia csorbításaként tekintenek, vitatva, hogy az oktatáspolitika problémapercepciója helytálló és alkalmazható volna városukban.

A pécsi oktatáspolitikát úgy nevezhetjük, hogy lojalitás ésszerű keretek között. A jogszabályhely végrehajtását kihasználva a város átszervezte intézményrendszerét, átszabta a beiskolázási körzethatárokat és iskolafenntartói társulások keretében korlátozta a felvehető vidéki gyerekek számát. Az intézkedésnek elsősorban kiadáscsökkentő oka volt, de azért megszűntettek két cigány többségű tagiskolát, és négy, korábban összvárosi beiskolázású iskola is körzetet kapott. Mindazonáltal a szegregáció tovább növekedett a városban.

Mohács a beiskolázási körzethatárok módosításával sem volt képes kontrollálni a beiskolázási folyamatokat. A kezelhetetlen helyzeten a város radikális lépéssel akar úrrá lenni: egyesítette iskoláit. 2009. tavaszán az egyesített intézmény igazgatója dönti majd el, hogy ki melyik telephelyen és melyik osztályban kezdi tanulmányait. Mohács közelében nincs olyan oktatási alközpont, ahová a szülők „kimenekíthetnék” gyerekeiket a deszegregáció elől.

Összességében a kormányzat a hatályos közoktatási törvény révén sem képes valódi esély-kiegyenlítő oktatáspolitikát kikényszeríteni az önkormányzatoktól, az iskolától és az elit iskolahasználóktól.