Petrás Éva: 1848 megítélése a szlovák és a magyar törénetírásban

A tanulmány az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványnál folyó összehasonlító nacionalizmus-kutatás projekt része. Petrás Éva a 2006-ban ugyanitt megjelent Nacionalizmus és politikai romantika című tanulmányában kialakított fogalmi rendszer segítségével elemzi a szlovák és magyar nemzettudat történeti hátterét. Az 1848 megítélése a szlovák és a magyar történetírásban című műhelytanulmány kiindulópontja, hogy a nemzettudatok történeti alakulásának összehasonlító vizsgálatát a két nemzet történetírásainak előfeltevés-rendszerére történő rákérdezéssel lehet elkezdeni. Ennek a két nemzet nemzettudatában fontos szerepet játszó 1848–49-es forradalom és szabadságharc az első állomása.
A műhelytanulmány főbb tézisei:

1. 1848 megítélése a szlovák és a magyar történetírásban és történeti köztudatban konfliktusos: míg a magyar a nemzeti függetlenségért folytatott harc mellett a modernizáció társadalmi és gazdasági alapjainak megteremtését is egyaránt fontosnak tartja negyvennyolcban, a szlovák megítélés – hasonlóan a szomszédos országok korszakra vonatkozó megítéléseihez – negyvennyolcat a nemzeti mozgalom történetére, ezen belül pedig a nemzeti konfliktusra szűkíti.

2. A szlovák történetírás a szomszédos országok történetírásai között is speciális helyet foglal el negyvennyolc megítélésében. Mivel szlovák-magyar viszonylatban nem volt olyan súlyos konfliktus, mint pl. a román, a szerb vagy a horvát esetben, ezért ez a szlovák nemzeti mozgalom akkori fejlettségének és társadalmi támogatottságának kérdését veti fel.

3. Fentiekből következően a szlovák megközelítés szelektív múltfelhasználás révén egy későbbi nézőpontot vetít vissza negyvennyolcra: a nemzetállam létrehozásának előképeit keresi a múltban, amelynek azonban a szlovák negyvennyolcas tapasztalat nem felel meg. A szlovák-magyar konfliktus túldimenzionálása a szlovák történetírásban és a történelemkönyvekben ezért utólagos legitimáció, amely az egykorú szlovák nemzeti mozgalom erős, össz-szlovák voltát tételezi fel, ám ez a történeti forrásokból nem bizonyítható.

4. A szlovák történetírás így az egykorú szlovák társadalom „hungarus”-tudatát, ennek történeti tényeit háttérbe szorítva elhalványítja a magyar negyvennyolc pozitív eredményeit, értelmezését a nemzeti konfliktusra szűkíti le. Ezáltal azonban saját nemzeti társadalmának történetéről is a valóságnak nem megfelelő narratívát alakít ki, a magyar negyvennyolcat pedig egy ellenségkép kialakítására alkalmas ideológiai eszközként kezeli.

5. A magyar értelmezés bemutatása után a tanulmány az európai történetírás legújabb eredményeinek bemutatásával jut el a konfliktus-kezelés egyik lehetséges történettudományi útjához, amely a társadalomtörténeti kutatások módszertanának bevonásával tesz kísérletet arra, hogy olyan közös pontokat keressen, amelyek szlovák oldalról bevonhatók lennének egy hitelesebb, de-mitologizált negyvennyolc-kép kialakításába, magyar oldalról pedig az államtörténetírásban továbbélő nemzetállami tendenciák nemzeti kisebbségek ellenes élét tompítanák.