Hegedűs Dániel: Hatékony nemzetpolitika?

A magyar nemzetpolitikai gondolkodásban mind a mai napig kevés nagyobb megosztó erővel bíró kérdés létezik, mint a az egykori MÁÉRT tevékenységének, illetve esetleges újra életre hívásának kérdése. E tanulmány egy nagyobb lélegzetű munka első - 1999 és 2002 közötti időszakra koncentráló - publikációja, melynek célja az intézményesített magyar-magyar párbeszéd MÁÉRT fennállása által fémjelzett szakaszának közpolitikai, politikatörténeti és szervezetszociológiai elemzése. Elsődleges célja azon meghatározó strukturális elemeknek az azonosítása, melyek meghatározták a magyar-magyar párbeszéd, és ezáltal részben a mindenkori magyar nemzetpolitika minőségét, hatékonyságát.

A szekértői bizottságok, valamint a plenáris ülések anyagainak közpolitikai és diszkurzív eszközökkel történt elemzése alapján összességében elmondható, hogy a MÁÉRT szakértői bizottságai a közpolitikai ciklus egyetlen elemét sem töltötték be maradéktalanul. Gyakran hibásan azonosították a felmerülő szakpolitikai problémákat (lásd. Schengen vissza-visszatérő értékelését), az általuk felvetett kérdések többségét képtelenek voltak tartósan a politikai napirend részévé tenni, és ami a legfőbb, egyáltalán nem jellemezte őket koherens szakpolitikai alternatívák kidolgozása. Működésük megközelítőleg sem volt önálló, szinte teljes egészében kormányzati irányítás alatt álltak - a napirend meghatározását is beleértve - ami a korszakban dominánsan a státusztörvény előkészítésével kapcsolatos bizonyos kérdések megtárgyalását jelentette. Szakmai előkészítő és tanácsadó funkciójuk igazából sem a Kormány, sem pedig a MÁÉRT plenáris ülése felé nem érvényesült. Ez sok tekintetben helytálló megállapítás a Magyar Állandó Értekezletnek a Magyar Kormány felé megfogalmazott ajánlásaira is. Munkánkat azzal a megállapítással zárhatjuk: hogy a magyar-magyar párbeszéd intézményrendszerének szervei alapvetően legitimációs funkciót töltöttek be a magyar Kormány számára, valamint másodlagosan lehetőségük volt - általában politikailag megosztva, vagyis nem aggregált formában - az érdekeik képviseletére, artikulációjára. Szakpolitikai feladatokat azonban szinte - hol a kompetenciák hiánya okán, de elsődlegesen mégis inkább strukturális okok miatt - nem láthattak el, vagyis a szakértői bizottság rendszer fennállását és működését az eredeti célkitűzések felől kudarcnak értékelhetjük.